Partvédelem
A DVG Zrt. az önkormányzat megbízásából a Duna-parti védelmi rendszer üzemeltetését végzi: a komplex magaspart védelmi rendszer észlelési és fenntartási munkáit. A dunaújvárosi partszakasz védelmi rendszerét, a talajvizek elvezetését, megfigyelését szakmai körökben a maga nemében egyedülállónak tartják.
Dunaújváros talaja jellemzően lösz, mely rendkívül érzékeny az áramló, folyó vizekre. Jellemzője, hogy szárazon összefüggő, stabil alakzatokat alkot, azonban víz hatására roskad.
A város területén 1964. február 29-én nagymértékű partszakadás történt, nem előzmények nélkül. A partmozgással járó földtömeg-csúszás rendkívüli károkat okozott, tönkretette a Dunai Vasmű vízellátását, ipari- és lakóépületeket rombolt le, előrevetítette veszélyforrások kialakulásának lehetőségét a városi partszakasz további területeire is.
A magyar állam az eseményt követő években a helyreállítási munkálatokon túl a teljes városi partszakaszon – mai áron többmilliárdos költséggel – speciális védelmi rendszert épített ki, amely hidrológiai és geotechnikai célokat szolgál. A védőmű 163,3 hektáros területen magába foglalja a víztelenítő aknákat és kutakat, vízelvezető horhosokat és alagutakat, valamint a 193 talajvízszint észlelő kútból álló rendszert. A mérnöki létesítmény fenntartására és felügyeletére létrehozott szervezet (ma DVG Zrt.) az idők során a biológiai védelem rendszerét is kiépítette. Ezzel olyan zöldterületi kultúrát fejlesztett ki, amely arborétum jellegű növénytelepítéssel különleges hangulatú, ligetes természeti környezetté alakította a tereplépcsők felszínét.
Az 1974-ben indult és ciklikusan megrendezett acélszobrász alkotótelepek és szimpozionok alkotásainak egy részét is itt helyezték el, amely sajátos és eredeti színt kölcsönöz a parti ligetnek.
Egyedülálló környezet jött létre az idők során, amely német és francia egyetemek érdeklődését is felkeltette.
Szoborpark
Az Acélszobrász Alkotótelep rövid története:
A Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep a ’60-as évek második felétől kibontakozó alkotótelepi mozgalom részeként jött létre 1974-ben
A fém, a vas használata az egyetemes művészetben – a modern építészettel összefüggésben – a második világháború után kezdett elterjedni. E matéria – tulajdonságaiban eredően – szinte korlátlan lehetőséget kínál a szobrászat számára, nemcsak a különböző megmunkálási módok révén (öntés, kovácsolás, hegesztés, stb.), hanem méret és formaalakítási lehetőségeiben is új alternatívát nyitva a szobrászat hagyományosan alkalmazott anyagai mellett.
A dunaújvárosi művésztelepen a kezdetektől a 2000 évi XII. Alkotótelepig 44 művész vett részt pályázat (esetenként meghívás) alapján.
A művésztelep időtartama kezdetben egy hónap, nemzetközivé válásával (1983), hat hétre bővült. Az első két évben a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és fémipari főiskolai karának tanműhelyében, majd pedig a Dunai Vasmű meghatározott üzemegységeiben működött.
A vasmű által gyártott hagyományos anyagok mellett a meghívott szobrászok légkorracél, saválló acél féltermékeket, különböző profilokat használtak fel a műalkotásokhoz.A „szobortelepítések” a város képzőművészeti beruházásainak egyik meghatározó részét képezik.1975-ben hangzott el először az a javaslat, hogy az alkotótelepeken készülő műveket a Duna-parton helyezzék el. A Gellért-hegy magasságában a lösztalajra épült várost az 1964-es partomlás után, teraszosan kiépített védrendszerrel tették biztonságossá.
Az 1970-es évek elejétől fokozatosan kiépülő, botanikájában megtervezett, gazdag növényzettel betelepített, festői környezetű Duna-parton jön létre – 58 nagyméretű műalkotás elhelyezésével – a város egyik legszebb részeként, a sétáló utakkal szegélyezett Szoborpark.Klein András Miklóskuratórium elnök
